2015. szeptember 16., szerda

Itt van az ősz, itt van újra....



Aranyba mártja pemzlijét,
dalolva átoson
a kertek alatt nyújtózó
szelíd akácoson,
befesti mind a fűzeket,
a nyírfák ezreit,
az erdők mentén száll tova,
és itt-ott meglegyint
pár bükköt, majd sok tölgyet is,
hogy pottyanjon a makk…
s lásd, a lombok zizzenve
a földre omlanak.
Majd átlibeg a szél borzolta,
pompás szőnyegen,
varázspalettát ránt elő,
a hegytetőn terem,
hogy onnan hintsen szerteszét
még száz, meg száz csodát;

megborzolja hársligetek,
nyárfák ágbogát,
fanyar bogyókat érleljen
a csipkebokrokon.