Márton, és az ő libája....

Márton nap

A november 11-i Márton nap zárja le a népszokás szerint az éves gazdasági munkákat, kezdetét veszi a természet téli pihenő időszaka, e napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Napjainkban ebből leginkább a Márton-napi liba fogyasztása maradt fent. A naphoz azonban Szent Márton legendája is kötődik..

Márton nap történeteSzent Márton kultusza a Pannónia területén már a honfoglalás előtt is virágzott. Szent István tisztelete jeléül a zászlaira a hadvezér Márton képét festette. A hagyomány szerint a szent egy álomban sietett a király és az ország védelmére. Így Szent Márton Szűz Mária után az ország patrónusa lett. A pannonhalmi bencés apátság is Márton tiszteletére épült azon a helyen (Savaria Sicca), ahol az egyik hagyomány szerint a szent született. A legújabb kutatások viszont minden kétséget kizáróan bizonyítják, hogy Márton szülővárosa Savaria, vagyis Szombathely.

Egy másik változat szerint ez a hagyomány a római időkre nyúlik vissza.

November 11-e a naptárban ősidők óta a téli évnegyed kezdő napja: megkóstolták az új bort és az új termés is kitartott bőven, így nagy eszem-iszomot tartottak, hogy jövőre is jó termés legyen mindenhol.

A rómaiak Aesculapiust, az orvosistent ünnepelték ilyenkor, s ludat öltek, amely a hadisten, Mars szent madara volt. (A madarak gágogásukkal egyszer megmentették Rómát a gallok éjszakai orv rajtaütésétől.)

A keresztény naptárban is ez alapján kapott helyet: a lúd római neve “avis Martis”

(Mars isten madara); régi szófejtéssel „Márton madara”-ként ünnepelték, így nem kellett eltérni a lúdlakomák évnegyedkezdő római szokásától.

A reformációnak korában is folytatódott a hagyomány: a protestánsok Luther Márton neve napján emelgették a poharaikat ilyenkor.

A Márton-napi liba-lakomáról szóló első

írásos beszámoló 1171-ből származik. Akkoriban ez inkább azzal volt kapcsolatba hozható, hogy Szent Márton napja jelentette a paraszti év végét, a népszokás ilyenkor zárták le az éves gazdasági munkákat, kezdetét vette a természet téli pihenő időszaka. A cselédek ilyenkor kapták meg évi bérüket és hozzá ráadásként egy libát, mert a szárnyasok nyáron felduzzadt hadát a tél beállta előtt meg kellett tizedelni. E napon kóstolták meg az újbort és vágtak le először tömött libákat. Ám e szokás gyökerei is mélyebbre, az aratási időszak végén álló pogány állatvágási ünnepekre nyúlnak vissza, amelyeket a kereszténység így vett át.

A legenda szerint a 4. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy különösen hideg téli estén francia honban lovagolva megosztotta meleg köpenyét egy nélkülöző koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában. Innentől kezdve nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta.

Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték.

A (legelterjedtebb) monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban.

A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, így megtalálták és Tour püspökévé szentelték.

Márton napi vigasságok, rendezvények

A Márton nap a 40 napos karácsonyi böjtöt megelőző utolsó nap, amikor a jóízű és gazdag falatozás, vigasság megengedett, ráadásul ilyenkor fizették ki az éves bérleteket, járandóságokat, gyakran természetben, például liba formájában. Az újbor megkóstolása, finom ételek fogyasztása már önmagában jó hangulatot teremt. Ehhez járulnak hozzá az országszerte megrendezésre kerülő Márton napi vigasságok és mulatságok

A német nyelvterületekről ismert lámpás/fáklyás felvonulás, Martinsumzug, szintén

Szent Márton emlékét hivatott őrizni, és a jó cselekedeteket jelképező fényt kívánja eljuttatni mindenkihez. Az ilyen felvonulások egyre elterjedtebb hazánkban is, leginkább gyerekek, kisgyerekes családok vesznek benne részt. Sötétedés kezdetekor maguk készített lámpásokkal (benne mécses vagy kis égő) járják az utcákat és közben Márton napi dalokat énekelnek. Ahol mód van rá, a vonulókat a lován ülő Szent Márton (piros köntösben, római katonának öltözve) vezeti a megemlékezés központi helyszínére. A gyerekek gyakran kis műsort adnak elő, jellemzően eljátszák Szent Márton és a koldus találkozóját. A műsor befejezéseként Márton napi tüzet gyújtanak, liba alakú sütemény, weckmann (amely egy édes tésztából készülő, ember alakú figura) és meleg italok fogyasztásával zárul a felvonulás. Ilyen felvonulásokat jellemzően német nemzetiségű települések, iskolák, óvodák és egyházközösségek szerveznek hazánkban.

Márton napi ételek és menü

A népszokás szerint ezen a napon libát kell enni, ugyanis “aki Márton napon libát nem eszik, egész éven át éhezik.”

A tipikus Márton napi ételek tehát a libafogások, így például libaleves, libasült párolt káposztával és zsemle- vagy burgonyagombóccal. Ma már elterjedt, hogy az éttermek november hónapban külön Márton napi étlappal várják a libafinomságok kedvelőit. Ha nem étteremben, hanem otthon kívánunk Márton napi hangulatba kerülni, nem valószínű, hogy egy egész libát meg fogunk sütni. Lehetséges alternatíva, ha a libát a kisebb testű kacsával helyettesítjük, vagy a libának csak bizonyos részeit készítjük el, természetesen a megfelelő köretekkel. Köret lehet például gombóc, burgonya, párolt káposzta, káposztasaláta, káposztás rétes, zsemletöltelék, sült alma, töltött zöldségek, saláták. Ha mégis egész szárnyast készítünk, használjuk fel az esetleges maradékot változatosan, például salátához, rizottóhoz. Egyszerű vacsorazáró csemege lehet az őszi hangulatot idéző sült alma vagy sült gesztenye, birsalmasajt, de készíthetünk házi süteményt is.

Íme néhány márton napi étel, amellyel otthonunkban is márton napi hangulatot teremthetünk. Ízlés szerint készíthetünk tradícionális, de újszerű, modernebb recepteket is. Bontsunk hozzá egy üveg újbort és a tökéletes hangulathoz gyertyát is gyújthatunk.

Márton napi receptek

• Sült libacomb
• Sült liba
• Libamáj sütése
• Fűszeres libazsír
• Mézes kacsacomb
• Szilvás kacsa
• Narancsos kacsamell
• Narancsos kacsa
• Hízott kacsamáj zsírjában
• Párolt káposzta
• Almás párolt vöröskáposzta
• Céklás káposzta
• Vöröskáposzta, alma és áfonya saláta
• Meleg káposztasaláta
• Burgonya köretek
• Zsemlegombóc
• Szent Márton napi libasütemény
• Kuglóf
• Birsalma kompót
• Birsalmasajt

Sült körte

November.....

November

Az emlékezés, a halottak, a könyvek hónapja.

A halottak napja határkő a meghaltak lelkeinek.

Még nincs vége az évnek, hisz az őszi mezőkön élik életüket az állatok, még virítanak itt-ott az őszi virágok. Lélegzik a Föld, a nyirkos erdőkben még gomba szedhető. Eleven az élet. Hirtelen száll le az alkony, korán fényt gyújtunk. Csend borul a világra, vége a hosszabb nappaloknak. Sötét az ősz. Parázslanak még az ősz utolsó színei. A csipkebogyók bíbora dércsípte színeivel, a különböző színű bogyók, a gesztenyefalombok és maga a gesztenye kirepedve, - a fenyők sárgája, vagy a fűzek sárgás levélkéi, de leginkább az otthonokból, az ablakok mögül áradó meleg, a fény.

Nyugovóra tér a természet. Úgy tesz, mint az ember – húzza, halassza az időt és mielőtt pihenőre tér, emlékezik és reménykedik, az eljövendőt tervezi, építi fel.

Rövidülnek a napok, megtérünk a természettel együtt a jövő tavasz elé. Álmaink is finomabban, ráérősebben simogatnak, meghittebbek. Új erőt önt belénk, gyengéden öleli a betegeket. Minden állat megtalálja meleg vackát a tél elől.

Fagyosak a vágyak, s a hajnalok

borongós, fáradt a horizont

dér ül a fákon, a bokrokon

szívemben sajog a fájdalom

lekopott színek, kopár ágak

hideg van fázom, s te oly távol vagy

csípős, szemerkélő őszi eső

szomorú, szürke a világ

síró szél vágja arcunkba

a bánat zokogó jajszavát.

nem látni rég a napot,

az azúrkék ég szürkére vált

ázott lombsátor, - az avarban

levelek a földhöz lapulnak

cudar szél vacogtat

november ködbeveszve kopogtat

Tudod arra gondoltam,

a november újra csak megérkezett,

kéretlenül, mint maga az öregség,

a korát le se tagadhatná ez az év,

feltűnő messziről,

kabátot vesz az ember,

az állat bundát növeszt,

a fák mezítelenre vetkőznek,

ha pizsamátlan is,

megkezdték téli álmukat,

ők így alszanak,

novemberről nem sok jó mondható,

még friss az elválás fájdalma,

nemrég még meleg karjaival

ölelt a hűtlen nyár,

hogy itt járt,

arra ma már egy üde,

zöld levél sem emlékeztet,

azt is lehetne mondani,

nem jó benne semmi,

de ha a nappalok csillaga

mégis meggondolja magát,

és percekre felhőtlen ragyog,

az ember, a magába burkolózott,

önkéntelen elmosolyodik ,

ami természetes volt nemrég,

mikor még dézsából öntötték,

most hidegen is a lelket simogatja,

egy bátor,

egy itt felejtkezett szál virág,

a lélekben

felveszi a versenyt a virágzó mezővel,

szomorú hónap a november,

de szomorúságában is megmosolyogtat sokszor,

besegít a tudat is,

csak rajta kell túl lenni,

a december csupa ünnep,

ahogy jött, úgy elszáll,

azután már csak január és a február,

újra itt a gyönyörűséges,

boldogságot hozó tavaszi napsugár.

Párába merült fa a csendes völgyben,
lassan hint a földre selymes takarót,
bodor szél keringeti körbe-körbe,
köd partjain ringat sápadt fény-hajót.

Hűvös csókja borongós ősz-temető,
álmodó magokat perget szét a fagy,
elment már a nyár, a hűtlen szerető,
hideg eső veti puha ágyukat.

Nem húz fecske-kondenzcsíkot az égre,
megroskad a fű hideg lába alatt,
visszanéz a dérrel fújt hamvas képre,
felhőkből bont csipkés, fehér szárnyakat.

"Fürge róka lábak, surranó kis árnyak..."

Nagyon nagy sikerrel zárult a 2. osztályosok 3 hétig tartó

Erdő projektje.
Heteken át fürge, apró kis kezek gyűjtögették a tárgyakat, színes fotókat, alakították, díszítették a tablókat, melyeken az erdő jellegzetes állatai és növényei is szerepelnek.
A sikeres kiállítás létrejöttében lelkes szülők és nagyszülők is közreműködtek: rengeteg agancs, szarv, kitömött állat gyűlt össze a kis aulában felállított üvegvitrinekbe, a gyerekek só-liszt gyurmából is készítettek apró, kis állatfigurákat.

A három hét munkáját lezáró vidám, játékos napra az őszi szünet előtti utolsó péntek délelőtt került sor.

De meséljenek a fotók!

Bosnyák Viktória a Kölcseyben!

Október 24-én hétfőn, du. 2 órától író-olvasó találkozóra kerül sor a Kölcseyben: a meghívott vendég Bosnyák Viktória írónő, számos ifjúsági regény szerzője,
pl.
Klott Gatya, ne fárassz!,Tündérboszorkány, Analfa visszatér, stb.

Ha kedvenc íród, ha olvastad már a műveit,ha van a birtokodban valamelyik regénye, akkor gyere el Te is hétfőn a Kölcseybe és dedikáltathatod könyvedet!
Beszélgethetsz az írónővel, kérdezhetsz, és a találkozón közös játékra is sor kerül!
Gyertek minél többen!

Jelentkezés nálam, a könyvtárban!
Judit néni

Könyvtári olvasópályázat újra!

Kedves Gyerekek!
Többen is hiányoltátok ebben a tanévben a már megszokott "olvasó-és rajzpályázatot" valamely témakörhöz.
Íme! Sikerült összeállítanom Nektek egy újabbat:
" Kisasszonytól - Vízkeresztig : őszi-téli néphagyományok.." címmel.
A feladatlapokat a könyvtárban vehetitek át, a leadási határidő: december 14.
Szóval bőven lesz időtök a keresgélésre, kutakodásra!
Nade! A pályázat első fele csak az irodalmi rész, a második részében rajzokat várunk Tőletek az ősszel, őszi hangulattal, és a téli ünnepkörrel kapcsolatosan: lehet személy, táj, esemény,stb. A legkiválóbbakat most is értékes jutalmakkal díjazzuk!
A rajzfelelős ismét Kiss Tiborné Ági néni lesz.
Hajrá! Jó munkát!

Caravaggio: Bacchus


Szüret- XV. századi francia ábrázoláson



Október 15.
Szent Teréz napja. Sokfelé szüretkezdő nap volt, például Baranyában vagy a Balaton szőlőtermő vidékein. Egerben Teréz-szedés az ekkori szüret neve. Bácskában, Bánátban asszonyi dologtiltó nap volt, nem moshattak, süthettek.

A szüret a parasztgazdaságban nagyon fontos esemény. Általában a falubéli gazdák segítettek egymás szőlőjében a szüretelésnél, illetve bérmunkásokat is alkalmaztak. A házigazda a szüretelőket megvendégelte, annak befejeztével pedig szüreti bálokat is tartottak. Szokásban voltak bizonyos szüreti mulatságok is, természetesen a munkák utolsó napján az ún. végzéskor. Ilyen tréfás szokás volt az uraság megkötözése, szüreti koszorú készítése (mint aratáskor az aratókoszorú), a gazda köszöntése tréfás versekkel, a legjobb szedők megajándékozása. A szüreti felvonulásokon gyakori az ún. baksus figura (Bacchus görög boristen nevéből), egy hordón ülő bábu, kezében poharat, lopótököt tart.



Október 16.
Gál napja, Baranyában úgy tartják ettől a naptól kezdve érik a makk, ami a sertések kedvelt eledele volt. Halászó vidékeken Gál napján tartják az utolsó nagy halászatot, mert utána a halak a folyómeder mélyére ássák magukat, halat fogni már nem lehet.

Október 20.
Vendel napja. A legenda szerint Vendel ír királyfi volt, a VII. században élt. Rómába zarándokolt, majd egy gazdához szegődött pásztornak. Ezért a jószágtartók, juhászok védőszentjükként tisztelték elsősorban a Dunántúlon. Gyakran ábrázolták pásztorruhában, lábánál kutyával. Kultusza viszonylag újkeletű, a XVIII. század során alakult ki. E napon nem fogták be az állatokat és vásárra sem vitték őket, nehogy Vendel elvigye az állatokat, azaz valamilyen fertőző betegség üsse fel a fejét a nyájban. A szent tiszteletére körmeneteket rendeztek, a pásztorok pedig ünnepet tartottak.

Október 21.
Orsolya nap szüretkezdő nap a Somló-vidéken. Időjárásjósló nap is, azt tartották, ha szép az idő, karácsonyig enyhe marad.

Október 26.
Dömötör, keresztény vértanú napja. Az ország keleti felén a pásztorok védőszentje. Juhászújévnek is nevezeték, mert sokfelé ezen a napon számoltak el a juhászokkal, fizették ki a bérüket, meghosszabbították vagy megszüntették a szolgálataikat. Szent Mihály napjához hasonló jelentőségű nap a hajdani gazdasági évben. Nagy állatvásárokat is tartottak Dömötör napon. A hortobágy környéki pásztorok nagy mulatságokat rendeztek ezen a napon, birkapaprikást főztek, majd táncmulatságot tartottak. Ezért juhászbálnak is nevezték.

Október 28.
Simon-Júdás napja, Hegyalján szüretkezdő nap. Az időjárás viszonylatában azt tartották, ha ettől a naptól kezdve Márton napig (november 11.) szép az idő, jó jövő évi termés várható.

OKTÓBER – MINDSZENT HAVA – ŐSZHÓ – MAGVETŐ HAVA

Október

Hónapunk neve a latin October, „Nyolcadik” hónapnévből ered, mivelhogy a régi római naptárban az évkezdő márciustól számítva ez volt az év nyolcadik hónapja. Egyedül Domitianus császár tett kísérletet a név megváltoztatására, amennyiben önmagáról neveztette el. Rossz császár volt, a „domiciánus” hónapnév nem kellett senkinek.

Róma októberi ünnepei a márciusi jeles napok tükörképei. A földműves, a halász, a hajós és a katona a márciustól októberig tartó nyárias időszakban volt aktív. Márciusban tolta vízre a hajóját, vette elő a szerszámait, fényesítette ki a fegyvereit, és októberben vontatta partra, rakta el őket, illetve olajozta meg az utóbbiakat, hogy a téli nedvességtől be ne rozsdásodjanak.

SZÜRET

Szüret(fotó: Bálint Eszter)

A szüret a parasztgazdaságokban kölcsönös segítséggel végzett társasmunka, a városi szőlő-monokultúrás gazdaságban általában bérmunka, a 19. század közepe előtt a földesúri szőlőkben főként robotmunka.

A kisebb szőlőkben a család ma is meghívott segítőkkel szüretel. A házigazda, a tulajdonos vendégül látja a szüretelőket étellel-itallal, a szőlőből, mustból kóstolót vihetnek haza. Bortermő vidékeken nagyobb szabású mulatságokat, szüreti felvonulásokat rendeztek. A 16-17. században a szüret idejére a törvénykezést is beszüntették. A 19-20. század fordulóján a szüreti felvonulásokat, akárcsak az aratásiakat, miniszteri rendelettel egységesítették és szabályozták, mintául véve a 18-19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásait.

A szüreti szokások a szőlőszedés utolsó napjához, a végzéshez kapcsolódtak: az uraság megkötözése; szüreti koszorú elkészítése; a koszorúvivők leöntése vízzel; az uraság köszöntése verses rigmusokkal; a legjobb szedők megajándékozása pl. kendőkkel; végzéstánc; mulatság.


A szüret időpontja a 18-19. században valamilyen jeles naphoz kötődött. Szent Mihálytól (szeptember 29.) Simon-Júdás (október 28.) napjáig. Az Alföld több vidékén Szent Mihály napkor kezdték a szüretet. A Dunántúl nagy részén és Erdélyben Terézia (október 15.), a Balaton és Kőszeg vidékén Orsolya (október 21.), Tokaj-Hegyalján Simon-Júdás (október 28) napján.