2011. december 7., szerda

2011. december 6., kedd

KARÁCSONYI IMÁDSÁG

Ó, édes Jézuska,
Hallgasd meg szavunk!
Nagy országért síró
Bús magyarok vagyunk.

Szent karácsony estjén
Halld meg ezer jajunk...
Igazságot kérő
Bús magyarok vagyunk.

Küldd le angyalkáid,
Tedd fényessé napunk!
Hiszen csak sötétben
Botorkálók vagyunk.

Széttépett Hazánkban
Nézd városunk, falunk!
Alig-alig élők
Meglopottak vagyunk.

Ne küldj sok játékot!
Karácsonyfát se adj!
Ó, csak azt tudhassuk,
Hogy most közöttünk vagy.

Hogy közibénk jöttél
S két áldott kezeddel
Földi csodát teszel
Síró nemzeteddel.

Ó, édes Jézuska
Hallgasd, amit kérünk:
Szent István országát
Adjad vissza nékünk!

(Móra László)



JÓ KARÁCSONY

Egész évben Téged várunk
drága jó karácsony.
Bár szeretetünk egymás iránt
minden percben lángol.

Ünneplőbe öltözködik
a világon minden.
Téged várva szívünk, lelkünk
is ünneplőt ölt fel.

Ünneplőbe öltözködik
kicsi gyermek, ki a
Jézuskát várja.
S ünneplőbe öltözködik
a világ minden tája.

Gyertyát gyújtunk, azzal várunk,
s a szobában fával.
A fa alatt ajándékkal,
az asztalon finomsággal.

Csilingelő csengő szóval,
dallal és kacajjal.
Gyere hozzánk jó karácsony,
hatalmas szeretet adaggal!


A KARÁCSONYFA ÉNEKEL

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség idején,
Óh csak ne legyen sorsom bús közöny,
Óh csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény,
Égő fenyőfa, égő áldozat,
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
Imbolyogjon a szűk szobák falán,
Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

(Reményik Sándor)



KARÁCSONY

A puha hóban, csillagokban,
Az ünnepi foszlós kalácson,
Láthatatlanul ott a jel,
Hogy itt van újra a KARÁCSONY.

Mint szomjazónak a pohár víz,
Úgy kell mindig e kis melegség,
Hisz arra született az ember,
Hogy szeressen és szeressék.

S hogy ne a hóban, csillagokban,
Ne ünnepi foszlós kalácson,
Ne díszített fákon, hanem
A szívekben legyen KARÁCSONY

(Szilágyi Domokos)



KARÁCSONYI DAL

Szép gyermekkor ébred emlékemben
Amikor gyertyát gyújtunk csendesen.
Szeretet fénye lobog a szemekben
Táncot lejt a boldogság estelén.

Fenyőillat járja át szobánkat
Mintha erdő csendje ülne itt.
Hinni, - hinni kell a szeretetben
Hogy melegedni tudjon életünk.

Jézusunk eljött, rég eljött közénk
S megfogta békésen fázó kezünk.
Elvezet minket ha szavának hiszünk
Forrásához meghív, s beköti sebünk.

Vigadjunk hát, hitünk szép dalával
Míg fel nem ébred alvó kis falunk.
Hű szívünket ajánljuk fel Néki,
S így lesz békés, szép Karácsonyunk.













December - Karácsony hava - Télelő- Álom hava


Kormány Vera: December

Kormány Vera: December

Jankovics Marcell: Jelkép-kalendárium
(részlet)
December

December a latin őskalendáriumban a 10. hónap volt, a neve is azt jelenti: „tizedik”. Ez a hónap a pihenés, megbékélés és a jó hangulat jegyében telt el, az emberek a családi tűzhely köré húzódtak, és élvezték a jól végzett munka megérdemelt gyümölcseit (már akiknek jutott belőle). December első ünnepét a hónap első napjaiban tartották meg köszönetnyilvánításképpen Bona Dea (a „Jó Istennő”) tiszteletére. Bona Dea, másik nevén Fauna, a földistennő egyik megnyilvánulása volt. December közepe táján kezdődött a latiumi földművesek ősi istenének, Saturnusnak az ünnepi hete. Minthogy decemberre minden jelentősebb paraszti munka befejeződött, a falusi nép méltóképpen köszönthette égi gazdáját. A Saturnalia eredetileg tehát falusi ünnepségsorozat volt, s több elkülöníthető ünnepből állott. Az ősi falusi ünnepek közé tartoztak a Feriae Sementivae („Vetési ünnepek”), a Consualia (a vetés befejezését követően Consus isten tiszteletére tartott lóversenyek december 11-én vagy 15-én), a Larentalia (Acca Larentiának, Romulus és Remus nevelőanyjának, egyben a mezők istennőjének általában december 23-án tartott emlékünnepe), a Paganalia vagy Paganicae („Települési ünnep”, a latin paganus „falusit”, „pogányt” jelent). Varro szerint az ünnep onnét kapta a nevét, hogy azt minden faluközösség (latin pagus) külön, a saját földjén ülte meg. E decemberi ünnepek pontos idejét évről évre a papok határozták meg.